1. Asbóth Oszkár

1891, március 31-én született Pankotán. Iskolába Aradra járt. Különösen az első világháború idején foglalkozott sokat a helikopter gondolatával, amikor tüzérfigyelésre használt, hidrogénnel történt sárkányballonok működése egyre nehezebbé vált. Ekkor a magyar Petróczky István és Kármán Tódor, később pedig ő is csatlakozva hozzájuk, együtt foglalkoztak a benzinmotorral hajtott, kötött helikopter szerkesztésével. E szerkezet stabilitását azonban nem sikerült megoldaniuk, Asbóth Oszkár nem elégedett meg kötött helikopter nyújtotta eredményekkel, és több mint tízévnyi kísérletezés után elkészítette 120 lóerős helikopterét, ami kilenchengeres motorjával helyből, merőlegesen fel tudott emelkedni. Az AH-1 nevet viselő jármű 1928. szeptember 9-én emelkedett a magasba. A kísérlet remekül sikerült, s még számos eredményes repülést tudtak végrehajtani a géppel. Asbóth munkatársai: Hosszú István pilóta 87, Víg Mihály művezető 95 alkalommal emelkedett a magasba. Az összesen 182 kísérleti repülés alatt Asbóth négy helikopter típusa 29 órát töltött a levegőben. A legnagyobb magasság 30-50 m volt, csak azért, mert a kényszerleszállás lehetősége még nem volt megoldva.

1.1. Az első helikopter

Asbóth Oszkár a gimnáziumi évei alatt sokat olvasta Verne: Hódító Robur c. könyvét, melynek hatására ő is gondolkodni kezdett egy repülő szerkezet megépítésén. Iskolatársa és barátja Heller Gyula volt ebben nagy segítségére. A fáskamrát ki is nevezték kísérleti laboratóriumnak, és készítettek egy légcsavart, majd egy modellt építettek, amit gumimotorral fölszerelve próbáltak fölépíteni. A gép az udvaron tett kísérlet során a fiúk magasra tartott kezéből elengedve siklórepüléssel jó darabig szállt, majd az orrára billenve földet ért. A diákévek teltek, de Oszkár sem a kísérletezést, sem a modellezést nem hagyta abba. Sokat és szépen rajzolt, festőművésznek készült, na és repülőgép-vezetőnek. Amikor apja a terveiről kérdezte, nagy természetességgel felelte, hogy megépíti az álmodott gépet.

Apja helyeselte fia szándékát. Miután a diákévek elmúltak mérnöknek készült, de korábbi terveiről akkor sem mondott le. Az automobil akkor már nem számított újdonságnak, a katonatisztek, orvosok többsége rendelkezett is vele. Egyre többet lehetett hallani a Wright testvérek rekordjairól is, akik 1904 augusztusában már 2-en repültek egy géppel, és egy ével később 38 perc alatt tettek meg 39 km-t. Igen, de az amerikaiaknak van pénzük, ő pedig hiába kért támogatást az éjszakánként százezreket elkártyázó földesuraktól, csak nevettek rajta, mikor repülőgép kísérletekről hallottak. Ám az egyik kárpitos mester, aki örökséghez jutott, tudott neki némi pénzt adni, és felajánlotta műhelye berendezését is. Asbóth Oszkár pedig légcsavarokat, fém alkatrészeket és huzalokat rendelt Párizsból, és hozzálátott a munkához. Sokan figyelték kísérletét, voltak, akik tiltakoztak az őrült terv ellen.

Amikor elkészült a gép nagy izgalommal került kipróbálásra. Az első utas egy homokzsák volt, de később már maga Asbóth is beült a gépbe, ami néhány perc erejéig valóban repült.

Egy békés délutánon, amikor épp otthon olvasgatott, Heller Gyula gyerekkori barátja kopogtatott idegesen ajtaján.

-Gyere gyorsan! Nézd mi történt!

Rohantak is gyorsan a repülőtérre, ahol a kis gép összetörve hevert a gyepen.

-Mi történt? –kérdezte rémülten Oszkár.

Hamarosan megtudta. A bérelt hangárt, és a hozzá tartozó területet a város vezetősége -véletlenül vagy szándékosan- másnak adta bérbe, s Őt elfelejtették (?) erről értesíteni. Az új bérlő kiürítette a hangárt, hosszú évek kemény munkáját semmisítve meg ezzel.

Sok-sok évvel később, amikor már elkészült az igazi helikopter, és Asbóth Oszkár mögött küzdelmes, ám sikeres élet állott, könyvet írt munkájáról Az első helikopter címmel. Ebben így írta le e gyászos aradi esetet: "...egy világ omlott össze...a sok munka, verejtékes fáradozás, íme...aprófa ... sírva fakadtam...kis gépem roncsára borultam és zokogtam." Asbóth 18 éves korában építette meg első vitorlázógépét, melyet a saját motorkerékpárjával emelt a levegőbe.

Korai kísérletező kedvéből fakadóan elküldte egyik jobban sikerült repülőgép modelljét a bécsi katonai parancsnokságra, ahol kedvező fogadtatásban részesült.
Ennek következtében az első világháború alatt a császári és királyi repülőcsapatok fischamendi kísérleti telepére került, ahol megbízták a Légcsavarkísérlet Intézet vezetésével.

Néhány év alatt több mint 1000 légcsavart tervezett, készített és szabadalmaztatott.

1916-ban Petróczky István, az akkori Osztrák-Magyar monarchia hadseregének őrnagya azzal az ötlettel állt elő a katonai vezetésnél, hogy az ellenségek megfigyelésére használatos léggömböket a helikopterek fejlesztésén fáradozó magyar mérnökcsoport (Petróczy István, Kármán Tódor és Zsurowecz Vilmos) masinái váltsák fel. Kérése meghallgatásra talált és a Monarchia fischamendi repülőkísérleti intézetben megkezdték a majdani helikopter kifejlesztését. Kármán Tódort bízták meg a tervezéssel, Zsurowecz Vilmos gépészmérnököt a kivitelezéssel. Hármuk nevének kezdőbetűjéből kapta a típus a PKZ jelölést. A helikopter működéséhez nélkülözhetetlen emelőlégcsavar vagy propeller megtervezése és elkészítése Asbóth Oszkár feladata lett.

1.2. PKZ-1

A PKZ-1 fejlesztését 1917-ben kezdték meg. 1918-ban elkészült az első repülőképes PKZ (Petróczky-Kármán-Zsurowecz) néven ismertté vált elektro vagy robbanómotorral üzemeltetett modell, mely az Asbóth - féle légcsavarral volt fölszerelve. Súlya 650 kg volt, 2-2 190 LE-s Austro-Daimler elektromotor segítette a felemelkedését, melynek 195 kW-os energiaszükségleteit közvetlen földi kábel-összeköttetéssel oldották meg.

Az első négy tesztrepülés –jobban mondva emelkedés- 1918 márciusában volt. Azonban a kísérletek folytatását a motor leégése miatt fel kellett függeszteni.

1.3. PKZ-2

A Zsurowec által tervezett PKZ-2 1918 júniusában már repült, de még személyzet nélkül. A háromszög alakú szerkezetben a 100 LE-s Gnome motor 2 körbeforgó propellert hajtott meg.

A motort hamarosan lecserélték egy 120 LE-s Le Thone motorra és a kísérletet megismételték 1918 májusában.

Az 1400 kg-os szerkezet 30 percen keresztül lebegett 50 m-es magasságban, megdöntve ezzel minden egykori csúcsot.

A forgószárnyak felett volt a megfigyelőkosár két személy és egy géppuska részére. 1918 augusztusában a gép 50 méter magasba emelkedett, de oldalhúzás következtében belenget, leesett és összetört. A katonai bemutatón történt baleset véget vetett a további PKZ kísérleteknek.

Kármán Tódor irányításával a PKZ-1 változatot a Magyar Általános Gépgyárnál (MÁG) Mátyásföldön, míg a PKZ-2 változatot Pestszentlőrincen, a Lipták-gépgyárban építették.

1.4. AH-4 helikopter

1918-ban Asbóth gyárat alapított ELMA (Első Légcsavar Művek Albertfalva) néven az általa tervezett légcsavarok sorozatgyártására.

Az első világháború befejezését követően Asbóth Oszkár repülőgépgyár néven alapít üzemet, ahol repülőgépek, lég-és hajócsavarok gyártását kezdi meg.

A 20-as évek közepe felé kezdett újra a helikopterekkel foglalkozni, 4 év alatt 4 különböző helikoptert tervezett és próbált ki.

1928-ban siker

koronázta kitartását és saját tervezésű AH-1 névre keresztelt helikoptere szeptember 9-én Hosszú Istvánnal a fedélzetén elemelkedett a földtől. A szerkezet 120 LE-s motorral volt ellátva és két, egyenként 4.35 m átmérőjű, egymás fölé elhelyezett és ellentétes irányba forgó fa propeller működtette. A rugalmas leszállást a gépre szerelt 4 focilabda és autógumi biztosította. A propeller 1100 fordulatot tett meg először a földön, majd a gép fölszállt és mintegy 10 m-es magasságban lebegett majdnem 10 percen keresztül. Ezután minden gond nélkül leszállt. A korai dokumentációknak köszönhetően nyugtázhatjuk, hogy Asbóth helikoptere volt az első, amely pilótával képes volt felemelkedni és huzamosabb ideig nagy magasságban lebegni.

Az 1930-as évek közepére a további tökéletesítéseknek köszönhetően a szerkezet már képes volt 30 méter magasságig fölemelkedni, illetve mintegy 3,2 km-t megtenni körülbelül 19 km/h-s sebességgel.

Fejlesztéseit folytatva elkészítette AH-2-es, AH-3-as és AH-4-es stabilabban lebegni képes modelljét is.

Utolsó helikoptere, az AH-4-es volt az addig valaha épített legtökéletesebb modell, amelyet a függőleges felemelkedésre képes szerkezetek között találhatunk. Az ellentététes irányú forgást végző, közös tengelyű főtorokat egy 110 LE-s Clerget forgómotor hajtotta. A helikopter összetett csuklós szárnyakkal rendelkezett, melyek a rotorok által lefelé ható légáramlatban voltak elhelyezve. Az AH-4-es modellben egybeötvözött és tökélyre vitt minden addigi technikai fejlesztést. A gép híres volt gyors emelkedéséről, jó kormányozhatóságáról, stabilitásáról és nem utolsó sorban a leszállás biztonságáról is. Asbóth a 2. világháború után abbahagyta kísérleteit és egy újításokat kivitelező vállalat szakértője lett.

Asbóth Oszkárt 1954-ben kitüntették a Fédération Aéronautique Internationale Paris a Paul Tissandier-diplomával. Ugyanebben az évben kapta meg a Magyar Repülő Szövetség díszoklevelét. 1955-ben a Gépipari Tudományos Egyesület oklevelével tüntette ki.

1960. február 17.-én hunyt el Budapesten.